A probléma nem Milánnal volt. Hanem Kingával.
Ahogy közeledett az augusztus vége, Kinga egyre kevesebbet aludt. Úgy érezte, az első osztályos becsengetéssel lezárul a fia felhőtlen, szabad gyermekkora, és belépnek egy olyan világba, ahol a teljesítmény, a számonkérés, az elvárások és a korán kelés szigorú rendszere uralkodik. Féltette Milánt a kudarctól, az elutasítástól, a túl szigorú tanító néniktől, de legfőképpen attól, hogy a kisfia túl gyorsan felnő – és ő nem áll készen erre a váltásra. Ha benned is hasonló érzések vannak az iskolakezdés közeledtével, teljesen normális, amit érzel. Nem vagy túlérzékeny, és nem vagy helikopterszülő sem. Nehéz elengedni a kisgyermekkort, a védelmező ovis buborékot, ahol a legfőbb feladat a játék és a gondtalan létezés volt. Ez az átmenet a szülői életút egyik legnehezebb mérföldköve, egy valódi fejlődési krízis a család életében. Vannak szülők, akik ezt könnyebben veszik, és vannak, akik mélyebben, érzékenyebben reagálnak rá – mindkét megküzdési mód teljesen érvényes.
Miért izgulunk mi, szülők sokkal jobban, mint a gyerek?
A saját iskolai tapasztalatainkra gondolunk: Amikor a gyermekünk átlépi az iskola kapuját, a saját gyermekkori élményeink aktiválódnak. Ha téged kiközösítettek, ha rettegtél a fekete pontoktól, ha úgy érezted, az értéked a jegyeidtől függ, akkor most a saját tapasztalataid dolgoznak benned. Az iskola mint a szülői bizonyítvány: Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gyerek iskolai teljesítménye a mi szülői munkánk végső értékelése. Ha a gyerek nem tud egy helyben ülni, ha elhagyja a ceruzáját, vagy ha lassabban tanul meg olvasni, azt kritikának érezzük önmagunkra nézve: „Rossz anya/apa vagyok, nem neveltem jól.” A kontroll elvesztésének félelme: Az óvodában még láttuk a napirendet, közelebbi kapcsolatban voltunk az óvónőkkel, pontosan tudtuk, mi történik a gyerekkel. Az iskola egy zártabb világ. A szülőnek meg kell tanulnia bízni egy olyan intézményben és a pedagógusokban, ahová már nem láthat be a nap minden percében. Ami tény, az az, hogy a gyerekek érzelmi szivacsok. Ha Milán azt látja, hogy anya aggódik, valahányszor a suliról beszélnek, a gyerek azt fogja megtanulni: az iskola egy veszélyes, félelmetes hely, ezért érdemes inkább mindig pozitívan beszélni a suliról. Kerüljük az olyan kifejezéseket, mint: „Majd az iskolában meglátod…” vagy „Az iskolában nem lehet ám ennyit játszani, végig kell ülni a tanórákat.”
Hogyan készülj fel mentálisan? Gyakorlati tippek szülőknek
Ahhoz, hogy Kinga megkönnyebbüljön, és valódi, stabil hátországa lehessen Milánnak, ezeket a lépéseket javasoltam, amiket te is megtehetsz a saját megnyugtatásodra:
Válaszd le a múltadat a gyerek jövőjéről! Tudatosítsd magadban: az a suli nem az a suli, a te gyermeked pedig nem te vagy. Az ő története tiszta lappal indul. Az, hogy neked nehéz volt a beilleszkedés, nem jelenti azt, hogy neki is az lesz. Bízz az ő kompetenciájában!
A suli nem egy munkahely, hanem egy új játszótér. Az iskola nem a gyermekkor vége, hanem a kiterjesztése. Igen, lesznek szabályok, kötelességek, de lesznek új barátok, hatalmas nevetések a szünetben, és a felfedezés öröme is. Ne úgy beszélj az iskoláról otthon, mint egy nehéz helyzetről, hanem mint egy izgalmas, új lehetőségről.
Engedd el a tökéletességet! A gyerekednek nem egy tökéletes szülőre van szüksége, aki katonás rendben tartja a füzeteket, hanem egy rugalmas szülőre, aki mellett szabad hibázni. Ha elhagyja a radírt? Semmi baj, veszünk másikat. Ha csúnya a vonal? Holnap szebb lesz. Az élet nem fog összedőlni, ha valami nem tökéletesen megy.
Alakítsatok ki megnyugtató rutinokat! A szorongás legjobb ellenszere a kiszámíthatóság. Ahelyett, hogy a távoli jövőn aggódnál, tervezzétek meg a reggeli és az esti rutinokat! Ha a táska bepakolása és a ruhák kikészítése már este megtörténik, a reggelek nem a kapkodásról és a feszültségről, hanem a nyugodt indulásról szólnak majd.
Mit tegyél MA? Azonnali esti gyakorlat szülőknek
Ma este, amikor a gyermeked már elaludt, ülj le egy csendes sarokba egy papírral és egy tollal. Végezd el a „Félelem és Bizalom” listát, ami Kingának is áttörést hozott. Írd ki magadból a szorongást! Írd fel a lap bal oldalára a 3 legnagyobb félelmedet az iskolával kapcsolatban. (Pl.: Félek, hogy nem lesz barátja. Félek, hogy túl szigorú lesz a tanár néni. Félek, hogy nem fog bírni egy helyben ülni.) Építsd fel a bizalom oszlopát! A lap jobb oldalára írj le 5 olyan tulajdonságot a gyermekedről, ami miatt biztos vagy benne, hogy meg fog birkózni a nehézségekkel. (Pl.: Zseniálisan épít legóból, amihez türelem kell. Nagyon humoros, könnyen megnevettet másokat. Ha elesik a biciklivel, feláll és újra megpróbálja.)
Ez a lista vizuálisan is emlékeztetni fog arra, hogy a gyermeked képes megvívni a saját csatáit, ő egy önálló, kompetens lény, akinek megvannak a saját belső erőforrásai. Kinga augusztus végére megnyugodott. Rájött, hogy a fia mérföldkőhöz ért, és ő támogatni szeretné ebben a pillanatban. Szeptember elsején, amikor ott álltak az iskola kapujában, megigazította a fia hátán a táskát, a szemébe nézett, és szeretettel annyit mondott:
„Menj csak, Milán, érezd jól magad! Délután itt várlak.”
A gyermekednek nincs szüksége arra, hogy helyette izguld végig az első osztályt. Arra van szüksége, hogy elhidd: képes rá. Mert ha te hiszel benne, ő is hinni fog önmagában.
Felhasznált irodalom
- Vekerdy Tamás. (2021).Gyerekek, óvodák, iskolák. Kulcslyuk Kiadó Kft.
