De miért nem jó szerintem ez a gondolatmenet?
Bár elcsépelt mondásnak tűnhet, de az életben sem fog mindig nyerni a gyermekünk. A nehéz helyzetekkel és a nehéz érzésekkel is meg kell bírkóznia, mert biztosan szembekerül majd ilyesmivel is a világban. Ráadásul pontosan tudni fogja, hogy őt most engedik nyerni, ezzel megfosztjuk őt annak a lehetőségétől, hogy a saját jogán nyerjen.
Nekünk, szülőknek is meg kell tanulnunk erősnek maradni amikor a gyermekünket nehéz helyzetben látjuk. Hagyjuk hogy megküzdjön vele, hiszen mellettünk, a legbiztonságosabb környezetben élheti meg és dolgozhatja fel ezeket a nehéz érzéseket. Kemény dió, tudom, de ha átesünk ezen néhányszor, megtanulja, hogy a játék lényege nem a folyamatos győzelem, hanem maga a játék. Ha pedig valóban nyer, akkor képes lesz szívből örülni a teljesítményének. Szerintem ez sokkal jobb üzenet, mint az, hogy mindig nyerhet.
Mivel kezdjünk?
Kezdetben nagyon jó lehetőséget nyújtanak a kooperatív társasjátékok, amikor nem egymás ellen, hanem együtt küzdünk egy közös célért. Például közösen próbáljuk megszerezni a legfincsisztikusabb banánt Trollilla a Gorilla előtt.:)
A Monkies – A legfincsisztikusabb banán pont egy ilyen kiváló kezdő társasjáték. Ha veszítünk, együtt veszítünk. Ilyenkor megbeszélhetjük, hogy rendben, ilyen is van. Legközelebb újra próbálhatjuk. Ezután pedig jöhetnek az egyéni játékok.
Ez azt jelenti, hogy akkor innentől sohasem fog kiborulni a gyermek a veszteségtől? Dehogyisnem! Ki ne szeretne nyerni? Felnőttként is nyerni szeretnénk. Én legalábbis biztosan. Senki nem szeret veszíteni. De ha a veszteség miatt a gyermekünknek nehéz érzései támadnak, akkor azt engedjük meg neki. És engedjük meg magunknak is ha nehéz érzések támadnak bennünk az ő csalódottságától vagy úgy egyáltalán bármitől.
