Egy átlagos kedd délután van. Leültök a kisasztalhoz a legújabb iskola-előkészítő füzettel, mert már az óvónő is finoman megjegyezte, hogy „rágyúrhatnátok kicsit a grafomotorikára”, meg egyébként is: a játszótéren szinte minden délután azt hallgatod, hogy a csoporttársak már heti kétszer külön suli előkészítő fejlesztésre járnak.
„Csak öt percet üljön nyugodtan!” – sóhajt fel sok szülő, amikor a nagycsoportos gyerkőc a feladatlap felénél eldobja a ceruzát vagy a vacsora közepén felpattan.
Közeleg a nyári szünet, amikor végre rengeteg lehetőségünk adódik arra, hogy magunk mögött hagyjuk a négy falat, és a szabadban legyünk a gyerekekkel. A mezítlábas szaladgálás, a vízparti kalandok és a kötetlen játékok nemcsak felejthetetlen nyári emlékeket adnak, de észrevétlenül, lépésről lépésre készítik fel a gyerekeket az iskola kihívásaira is.
Amikor bepillantasz hozzánk, és azt látod, hogy a gyereked épp apró tárgyakkal babrál, babokat pakolgat, kiskanalakkal „játszik”, egyensúlyoz, gyurmázik vagy csipeszel, talán felmerül benned: Vajon ez tényleg elég? Nem kellene már a betűket tanulnia? A szomszéd gyereke már tudott írni és olvasni, mire elkezdte az első osztályt.
A tanulás alapja nem csupán az információk mennyiségében vagy a sok gyakorlásban rejlik, hanem abban, hogy az idegrendszer mennyire hatékonyan tudja azokat feldolgozni. Ennek fejlesztésére remek lehetőség az agytorna, amely a két agyfélteke közötti kapcsolatot segíti elő.