Sok szülő emlékszik még nosztalgiával azokra az évekre, amikor az utazás egyet jelentett egy sietősen bedobált hátizsákkal, teljesen spontán ötletekkel, hosszú sétákkal és a késő estébe nyúló, ráérős vacsorákkal a nyüzsgő főtereken. Amikor viszont gyermek érkezik a családba, a nyaralás dinamikája alapjaiban változik meg. Van az a sokat emlegetett, kissé cinikus szülői mondás, miszerint a kisgyerekes nyaralás nem más, mint hogy pontosan ugyanúgy rohanunk a gyerek után, csak egy másik helyszínen.
Számtalanszor előfordult már velem is: a gyerekem játszani hívott, én pedig rávágtam, hogy: »Most nem érek rá! Most játsz egy kicsit egyedül.« Aztán, ahogy visszaléptem a teendőimhez, szinte rögtön megcsapott a bűntudat. Vajon meddig hív még egyáltalán játszani? Tényleg fontosabb az a mosatlan vagy az az e-mail, mint a közös játék?