Blog
Hogyan ismerd fel, ha a nagycsoportos gyermekednek fejlesztésre van szüksége?
Az óvoda utolsó éve egy varázslatos, de egyben feszültséggel teli időszak lehet. Ahogy közeledik az iskolakezdés, szülőként önkéntelenül is figyelni kezdjük a gyermekünket: Elég érett már? Miért nem tud még egy helyben ülni? Normális, hogy így fogja a ceruzát? Fontos tudnod: minden gyermek a saját tempójában fejlődik. Nem kell azonnal megijedni, ha a szomszéd kisfiú már olvas, a te gyermekedet meg még hidegen hagyják a betűk.
Mitől függ, hogy elmeséli-e neked? Így beszélgess a gyermekeddel ovi vagy suli után
Nálatok is elhangzik rendszeresen a kérdés az óvoda vagy az iskola után, hogy: „Na, milyen napod volt ma? Mi történt veled?” A válasz pedig sokszor csak egy halk morgás, egy vállrándítás, vagy a klasszikus, egyszavas unalomig ismételt felelet: „Semmi.” Rengeteg cikk szól a klasszikus beszélgetésindító mondatokról, amelyekben olyan hasznos tanácsokat olvashatunk, hogy fogalmazzunk meg konkrétabb kérdéseket. Például: „Mit ebédeltetek? Történt-e ma valami ami megnevettetett?” Ez teljesen rendben van, és érdemes is megfogadni ezeket a tanácsokat.
Felkészülés az első osztályra szülőként
Július végén beszélgettem Kingával. A kisfia, Milán, szeptemberben kezdi az első osztályt. Kinga elmesélte, hogy az elmúlt hetekben minden a menetrend szerint haladt: megvették az 1. osztályos iskolatáskát, a mintás tolltartót a hozzá illő tornazsákkal, a füzeteket és a bevasalható ovis jelek helyére lépő névcímkéket. Milán végtelenül büszke, otthon a nappaliban masírozik a táskával a hátán, és alig várja, hogy becsengessenek.
3 egyszerű hétköznapi szokás, amivel magabiztos elsőst faragsz a gyerkőcből
„Majd az óvodában megtanítják a gyereknek, amire szüksége lesz a suliban” – gondolhatja sok szülő az utolsó évben. Azonban ez nem teljesen így van. Ugyanis vannak olyan apró, gyakorlati dolgok, amik kifejezetten a szülői feladatok közé tartoznak, és ezekre egy intézményi csoportban egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés idő jut.
„Csak még öt percet!” Így kezeld a képernyőidő körüli napi csatákat
Egy barátnőm múlt héten azzal keresett meg, hogy úgy érzi, elbukott mint szülő. A története minden kisgyermekes család számára ismerős: a hatéves kisfia, Marci, a tableten nézte a kedvenc meséjét. Amikor lejárt a megbeszélt idő, odament, és kedvesen szólt: „Marci, ennyi volt, kapcsold ki kérlek.” Marci meg sem hallotta. A barátnőm még kétszer szólt, majd amikor negyedjére sem történt semmi, egyszerűen elvette a készüléket.
Nyaralás vagy csak gyereknevelés egy másik helyszínen? – Így kapcsolj át túlélő üzemmódból valódi vakációra
Sok szülő emlékszik még nosztalgiával azokra az évekre, amikor az utazás egyet jelentett egy sietősen bedobált hátizsákkal, teljesen spontán ötletekkel, hosszú sétákkal és a késő estébe nyúló, ráérős vacsorákkal a nyüzsgő főtereken. Amikor viszont gyermek érkezik a családba, a nyaralás dinamikája alapjaiban változik meg. Van az a sokat emlegetett, kissé cinikus szülői mondás, miszerint a kisgyerekes nyaralás nem más, mint hogy pontosan ugyanúgy rohanunk a gyerek után, csak egy másik helyszínen.
Lehetséges egyensúlyt találni a kütyük világában? – Így vizsgázott az analóg játékunk az Alfa generációnál
Számtalanszor előfordult már velem is: a gyerekem játszani hívott, én pedig rávágtam, hogy: »Most nem érek rá! Most játsz egy kicsit egyedül.« Aztán, ahogy visszaléptem a teendőimhez, szinte rögtön megcsapott a bűntudat. Vajon meddig hív még egyáltalán játszani? Tényleg fontosabb az a mosatlan vagy az az e-mail, mint a közös játék?