Ebben a feszített tempóban nem mindig jut idő arra, ami a nagybetűs élet lényege: a közös időtöltésre. Amikor hazaérünk, a legtöbb esetben nem a szőnyegre hasalunk le közösen játszani, hanem beesünk a vacsora-fürdés-fektetés „szentháromságába”. Még a hazaúton feltett „Mi volt a suliban?” kérdésre is csak egy „semmi” vagy „minden jó” a válasz, aztán gondolatban már a következő teendőnkön agyalunk. De tudod mit? Ez is teljesen rendben van. Nem kell minden napnak tökéletesen zajlania.
Nem kell mindig valami különleges
Azt gondolhatjuk, hogy ahhoz, hogy gyermekünk az osztatlan figyelmünket élvezze, valami hiper-szuper nagy dologra, minimum egyórás társasjátékozásra, esetleg valami extra programra van szüksége, amire biztosan emlékezni fog, ha felnő. Erre gyakran már nem marad energiánk, és egyszerűen sodródunk tovább a feladataink mentén ahelyett, hogy inkább rövidebb, de rendszeres időablakokban gondolkodnánk. Talán kevésnek tűnik, de a pszichológia szerint már 15-20 perc is igenis számít. Nem a hosszú, bonyolult programok a fontosak, hanem a kevesebb, de rendszeres közös élmény.
Ezek a rövid, de kizárólagos figyelemmel megtöltött időablakok úgy működnek, mint:
- Érzelmi gyorstöltés: A gyermeked idegrendszere ilyenkor „töltőre kerül”. Ha megkapja a teljes, osztatlan figyelmedet (nincs telefon, nem megy a háttérben a tévé), az agya oxitocint és dopamint termel. Ez a „kötődési koktél” segít neki abban, hogy a nap többi részében is biztonságban érezze magát.
- Kiszámíthatóság = Biztonság: Ha ez a 15 perc rendszeressé válik, a gyerek megtanulja, hogy a szülő elérhető számára. Ez csökkenti a szorongást és a figyelemfelhívó (gyakran „rosszalkodásnak” tűnő) viselkedést.
- Mikrodózisú kapcsolódás: Gondolj rá úgy, mint az étkezésre. Nem kell egész nap ennünk, de a rendszeres tápanyagbevitel elengedhetetlen. Ez a 15 perc a lélek tápláléka.
A gyerekek számára azokból a pillanatokból válik kedves emlék, ahol mi is tudtunk önfeledtek lenni. Ez megtörténhet egy rövid kártyajáték vagy egy közös biciklizés során is. Bátran válasszunk olyan tevékenységet, amit szülőként is szívesen végzünk, hogy valóban tudjunk kapcsolódni. El is mondhatjuk a gyerkőcnek ha valamit nem szeretnénk és ajánljunk fel helyette mást; érezni fogja ugyanis, ha egy játékot csak magunkra erőltetünk. Maradjunk önazonosak, ezzel őt is arra bátorítjuk, hogy hasonlóan cselekedjen különböző élethelyzetekben.
Egy rövid, de teljes figyelemmel teli, rendszeres időablak nagyon sokat tud tölteni a gyermekünk érzelmi tankján, amiből táplálkozik majd akkor is, amikor épp nem vagyunk ott vele. Ezzel többet teszel a kapcsolatotokért, mint bármilyen hétvégére szervezett különleges programmal.
Mi történik ilyenkor? Épül a bizalom, kinyílik a gyermeked, és ebben a pár percben fogja elmesélni, mi történt vele aznap. Felszínre kerülhetnek az érzelmek: történetek, amik bántották vagy épp megnevettették. Nem utolsósorban pedig: közös élményeket szereztek.
Hogyan csináld?
Ne bonyolítsd túl. Ide most okoseszköz nem kell, azt most tedd le. Pár perc az egész. Hagyd, hogy ő vezessen! Ha épp legózik, add a kezébe a következő elemet, vagy csak kérdezd meg, mit épít. Egy bújócska, labdázás vagy dögönyözés is bőven elég. Kialakíthattok egy rendszeres szokást: például vacsora után mindig játszatok egy memóriajátékot. Hagyd, hogy a gyermeked válasszon! Ha túl bonyolult játékot szeretne, ajánlj fel neki 2-3 lehetőséget ami még beleférhet az időtökbe, és ő dönthet a kedvencéről.
Persze ez a 15-20 perc fókuszált figyelem nem váltja ki a nap többi részében a válaszkész szülői attitűdöt és a megértő gondoskodást, de a kettő együtt minőségi változást adhat.
Nehéz időt és energiát szakítani mindenre? Piszkosul. De megéri? Mindennél jobban. Ez a befektetett idő sokszorosan fog megtérülni a gyermeked kamaszkora vagy felnőtt élete során.
Ha eddig nem így gondoltál erre, semmit nem rontottál el. Kezdd el holnap! Ne feledd: ha egy nap nem úgy alakul, ahogy szeretted volna, az is a nagybetűs élet része. Holnap újra kísérletezhettek! Kaland az élet!
