Fontos látni, hogy az óvoda és a szülő nem egymástól függetlenül működik: közösen, konzultálva és egymást segítve tudják a legszebben felkészíteni a gyerekeket életük egyik legnagyobb mérföldkövére. Szakmai szemmel nézve az iskolaérettség nem egy statikus állapot, amit passzívan várnunk kell, hanem egy folyamat, amit a mindennapi, apró szülői döntéseinkkel és jelenlétünkkel csodásan támogathatunk. Ahhoz, hogy a gyerkőcöd testileg, szellemileg és szociálisan is megérkezzen az iskolába, nem csak képességfejlesztésre van szükség, hanem arra, hogy átalakítsd a hétköznapi rutinokat egy-egy észrevétlen fejlesztő játékká.
Testi fejlettség: Engedd mozogni és önállósodni!
Kezdjük a testtel, hiszen az iskolapadban való ülés komoly fizikai terhelés. Sokan hiszik, hogy a sok fészkelődés neveletlenség, pedig a gyermek teste sokszor egyszerűen csak elfárad az egyenes tartásban, így pedig már nem marad kapacitása a tanító néni szavaira figyelni. Ha szeretnéd, hogy a gyermeked bírja ezt a terhelést, a legtöbbet azzal teszed, ha kiviszed a szabadba. Engedd neki, hogy fára másszon, pörögjön, hintázzon, vagy egyensúlyozzon a járda szegélyén. Amikor ezt teszi, valójában az idegrendszerét is edzi, ami a későbbi nyugodt, koncentrált figyelem alapja. Ugyanezt a fizikai magabiztosságot az otthoni környezetben is megalapozhatod, ha elkezdesz neki egy kicsivel több időt adni. Tudom, hogy a reggeli rohanásban egyszerűbb segíteni az öltözésben, siettetni őt, vagy megkötni a cipőjét helyette, de ha tudatosan rászánsz plusz öt percet, és hagyod, hogy egyedül küzdjön meg a gombokkal, óriási szívességet teszel neki. Ilyenkor ugyanis megtapasztalja a „képes vagyok rá” érzését, ami hatalmas önbizalmat ad neki. Az iskolai öltözőben a szünetek rövidek, a tanító néninek pedig nem lesz ideje harminc gyereket egyesével felöltöztetni. Ha tőled megtanulja, hogyan fordítsa ki a zokniját, vagy hogyan ismerje fel a saját holmiját, magabiztosan fog mozogni az új környezetben is.
Készítsd fel az elméjét: Adj neki összetett feladatokat otthon!
A gondolkodás és a figyelem fejlesztése sem a fejlesztő füzeteknél kezdődik. Az iskolában a gyerkőcnek rengeteg összetett utasítást kell majd fejben tartania, például: „Vegyétek elő a nyelvtanfüzetet, nyissátok ki és a jobb felső sarokba írjátok fel a dátumot!” Ezt a többlépcsős figyelmet otthon, a hétköznapi teendők során zseniálisan tudod gyakorolni vele. Amikor megkéred valamire, ne csak egyetlen instrukciót adj, hanem fűzz össze két, majd három lépést. Mondd neki például azt: „Kérlek, menj be a szobádba, hozd ki a piros pólódat, tedd a komódra, és hozz nekem a konyhából egy kanalat is!” Ha ezt játszva beépíted a mindennapokba, észrevétlenül fejleszted a munkamemóriáját. Ugyanígy a közös főzés, a zöldségpucolás, a tésztagyúrás vagy a teregetés során a csipeszek használata a létező legjobb finommotorika-fejlesztés, ami a későbbi görcsmentes ceruzafogáshoz és íráshoz szükséges.
Készítsd fel a lelkét: Ne hagyd mindig nyerni!
Végül pedig ott van a lélek és a társas készségek területe, ami talán a legfontosabb a sikeres osztálytermi beilleszkedéshez. Az iskolában a gyerkőcnek meg kell tanulnia, hogy a figyelem megoszlik, ki kell várni a sort a mosdónál, és nem mindig ő lesz a legelső. Szülőként azzal segíthetsz a legtöbbet, ha otthon biztonságos terepet teremtesz a kudarctűrés és a szabálykövetés gyakorlására. Üljetek le közösen játszani, és kérlek, ne hagyd őt mindig nyerni! Ha veszít, és elönti a csalódottság vagy a harag, ne intézd el annyival, hogy „nem történt semmi”. Inkább guggolj le hozzá, és validáld az érzéseit: mondd el neki, hogy teljesen rendben van, ha most mérges vagy szomorú, mert veszíteni rossz érzés, de a játék ilyen, és legközelebb újra megpróbálhatja. Ha tőled megtanulja, hogy a veszteség után is biztonságban van, az iskolában sem fog összeomlani egy rontott feladat vagy egy elveszített játék után, hanem képes lesz újrapróbálkozni.
Hogyan tovább? Legyen a felkészülés közös játék!
Láthatod, hogy szülőként mennyi mindenben segítheted a gyermekedet és ehhez nincs szükség különleges dolgokra, csak tudatosságra és jó játékokra. Ha szeretnéd ezt a felkészülést még céltudatosabbá, ugyanakkor teljesen feszültségmentessé tenni, hadd nyújtsak neked egy kis szakmai mankót a mindennapokhoz.
A Monkies: A legfincsisztikusabb banán társasjátékunkat pont azért alkottuk meg, hogy, nagyokat nevetve gyakorolhassátok a szabálykövetést, a sor kivárását és a kudarctűrést – pont azokat a készségeket, amikre a suliban a legnagyobb szükség lesz. Ha pedig a téri irányokat, a vizuális memóriát vagy a finommotorikát szeretnéd lépésről lépésre, otthon megerősíteni, abban is segít a társasjáték, illetve az Online Iskola-előkészítő videótáram pontosan ebben lesz a partnered. Olyan játékos, mozgásos és tevékenykedtető foglalkozásokat állítottam össze, amelyeket a vezetésemmel végezhet el a gyermek a képernyő előtt, a saját tempójában, miközben te végre hátradőlhetsz egy kávéval, tudva, hogy a legjobb kezekben fejlődik. Szerezzetek magabiztos alapokat az iskolakezdésre!
Csatlakozzatok a MonkieSulihoz, ami egy online iskolaelőkészítő foglalkozássorozat. Próbáld ki az ingyenes, nyitott foglalkozásunkat mielőtt csatlakoznál: https://monkies.hu/monkiesuli-online-fejleszto-foglalkozas/
Szerezd be a társasjátékunkat és olyan alapokat kap a gyermeked, amik nagyban segíteni fogják az iskolai sikereit!
https://monkies.hu/termek/monkies-a-legfincsisztikusabb-banan/
Felhasznált szakmai források:
Daniel J. Siegel – Tina Payne Bryson (2014): A gyermeki elme – Agyfejlődés, konfliktusok, támogató szülői stratégiák. Ursus Libris Kiadó, Budapest. (A gyermeki érzelmek megértéséhez és az érzelmi biztonság, kudarctűrés játékos kialakításához nyújt gyakorlati útmutatót.)
Kim John Payne (2013): Egyszerűbb gyermekkor – Hogyan szabadítsuk fel gyermekeinket a túl sok dolog, a túl sok választás, a túl sok információ és a túl nagy sebesség terhe alól? Kulcslyuk Kiadó, Budapest. (Tökéletes háttéranyag a „füzetek és stressz helyett” filozófiához, a mindennapi rutinok megnyugtató erejéről.)
Porkolábné dr. Balogh Katalin (1992): Iskolaelőkészítő programok és korrigáló fejlesztés. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
.
